Ismeretlen országokból jött, ki tudja hová igyekvő gólyák úsznak a tavaszi légben. Méltósá gosan, egy szárnycsapás nélkül haladnak tova s csak az élesszemú megfigyelő veszi észre nagy evezőtollaik gyors rezgését. Az egyik kiválik a csapatból, egyenletes csavarvonalakban, minden fordulónál másik oldalára billenve ereszkedik alá. Hatalmas öblös szárnya rugalmas lemez módjára hajlik meg a nagy erőlködésben, hogy a súlyos test hullócsillag sebességével le ne zuhanjon a nagy magasságból. Még egy utolsó fordulat és oda perdül régi fészkére.
Érdeklődve nézi a jelenetet a hagbülli uradalom fiatal birto kosa; csakugyan az ő gólyája, az “öreg” jött haza. Valamilyen csekély testi hibája révén már néhány esztendeje személyesen ismeri és innen a bizalmas megszólítás. Első gon dolata természetesen az, hogy hol járhatott? Bizonyára valamelyik meleg országban, tán az ősi pyramisok alatt elfolyó Nilus men tében; képzelete pálmaligeket varázsol elébe, melyek hús árnyé kából karcsú, lobogó fehér ruhába burkolt alakok incselkedve mosolyognak feléje. A pajkos tavaszi napsugár mindenféle bohó gondolatot és tervet érlel meg benne.
Addig lesett reá, míg egyszer megcsípte az “öreget” a pajtá ban ; egerészett-e, vagy gyönge csibehúson járt az esze, ki tudja? Lefogatta és sárgarézlemezkét erősített a lábára, a mire rá volt írva: ” Észak fenyője a délvidék pálmájának’).
Telt az idő, újra megjött a tavasz és vele az “öreg”. Üze netet is hozott, mely így hangzott: “észak fenyőjének a dél vidékre sodort csipkerózsa, Chuttnee Bungalowsw. Kiderült, hogy ez a titokzatos nevű valami az angol tisztek villatelepe Benares mellett. A “csipkerózsa” mibenléte ilyenformán nem lehetett kétséges; bizonyára “Maud”, “Mabel” vagy ilyenféle volt a neve.
Az már igazán mellékes, hogy észak fenyője és csipkerózsája az “öreg” közvetí tésével boldog férj és feleség lettek s ma is élnek stb___A regényesség iránt érzéket len tudomány csak azt látja, hogy a Dániában fészkelő gólya Indiában telel, s fejét csó válván, azt kérdezi: vájjon?!
És ebben, alapjában véve, igaza van, mert máig se tudjuk még, hogy hová való illetőségű gólyák telelnek Indiában. Az egyik legutolsó pont, a meddig a gólyák őszi vonulása biztosan követhető, minálunk van, Erdélyben. A dolog így történt:
Weseram helységben — Berlin mellett 1902 nyarán a parókia istállótetején levő gólyafészekből kiesett az egyik fióka. Természe tesen mindjárt pártfogásba vették és mikor már egészen megszelidült, rózsaszínű szalaggal kis levélkét kötöttek a szárnyára, melyben a lelkész 19 éves leánya, P auli M ária kér értesítést gólyájuk sorsáról, ha az esetleg valami tálján avagy afrikánus kezébe kerülne. A fiatal gólya később szárnyra kapott és visszatért a fészekbe.
Mikor szülei és testvérei elvonultak, nem tar tott velük, hanem augusztus 19-én délután egyedül vágott neki az útnak, a melyen augusztus 24-én utolérte a végzete. S t r e o u l i a P. nagyszebeni vadász ember Keresztényszigeten 5 0 0 —600 ott tartózkodó gólya közül épen őt lőtte le. Bizonyosan azért járt pórul, mert eddigelé az emberek részéről csak jót tapasztalt, s így túlságosan bizott bennük.
Kétségtelen dolog, hogy a madaraknak valamilyen módon való megjelölésével nyerhetjük a legbiztosabb adatokat a téli szállásról és az odáig követett utakról. A köz vetlen megfigyelés révén ugyan manapság már jóformán ismerjük azokat a vidékeket, a hol vonuló madárfajaink télen át megfordulnak, de hogy pl. Magyarország gólyái hol telelnek, Délafrikában vagy Indiában, arról eddigelé még semmit se tudunk.
Ezek a jelöléssel való kísérletek a legújabb időben nagy lendületet nyertek és ma már kivétel nélkül a madár lábára erősített aluminiumgyűrűkkel történnek. Régebben a madarak festésével tettek kísérleteket, azzal az érveléssel, hogy az ily módon meg jelölt madarak rendkívül feltűnők s azért több eredmény is várható tőlük. Ezek a meg festett áldozatok azonban hazátlan remetékké váltak; társaik dühösen elkergették őket maguktól, a mikor hozzájuk csatlakoztak és szenvedélyesen üldözték őket, a hol csak tálalkoztak velük. Az ily módon valósággal megbélyegezett madarak vonulása termé szetesen nem lehet rendes lefolyású, az egész kísérlet tehát csak állatkínzás volna.
Ezzel szemben az aluminiumgyűrű semmiképen se gátolja a madarat rendes élet módjában. Kisérletképen fogságban is tartottak ilyen megjelölt madarakat. Néhány napig kapkodtak a gyűrű után és próbáltak szabadulni tőle, de később már egyáltalá ban nem törődtek vele. A gyűrű különben rendkívül könnyű, pl. a varjúgyűrű súlya 0-5, a veresbegyé csak 0*05 gramm.
Még az a kérdés merülhet föl, hogy milyen módon lehet a kísérlethez szükséges nagyszámú madarat, pl. gólyát, összefogdosni ? A dolog nagyon egyszerű, mert javarészt nem öreg madarakat jelölnek meg, hanem anyányi fiókákat, a meddig azok még a fészekben vannak. Ez az eljárás a vonulási utakra és téli szállásra vonatkozó adaléko kon kívül még egyéb vonulási kérdésekre, valamint a fiatalok pusztulási arányára, a madarak fejlődési viszonyára és életkorára is nyújthat biztos adatokat.
A legnagyobb tevékenységet ezen a téren jelenleg T hjenemann és M ortensen fejtik ki; előbbi a rositteni madármegfigyelő-állomáson, — északkeleti Németországban, a Kurisches Haff-ot alkotó hosszú, keskeny félszigeten — utóbbi Viborgban, Dániá ban. T h j e n e m a n n 2000 megjelölt madár közül eddigelé 140-et kapott vissza, vagyis 7 százalékot, a mi meglepően sok; M o r t e n s e n kísérleteinek ugyan nem volt ilyen kedvező számbeli eredményök, de azért szintén fontos adalékokkal szolgáltak.
A kísérlet czéljaira könnyen, érthető okokból, lehetőleg olyan madárfajokat kell választani, a melyek vagy sok üldöztetésnek vannak kitéve, vagy pedig olyanokat, a melyeken bizalmasságuk vagy nagyságuk következtében a jel könnyen észrevehető. Az üldöztetésre alapított módszer kiválóan bevált a szürke varjúra nézve. Ez a faj óriási mennyiségben vonul át évenkint Rossitten vidékén, a hol ősi idők óta nagy tömegekben fogdossák őket. Az itt megjelölt varjak körül eddig aránylag nagyon sokat ejtettek el, még pedig a téli évszakban Északnémetországban, a költési időben a finn tengeröblöt körülvevő vidékeken. Ezeknek a téli szállása és nyári tartózkodási helye az eddigi tapasztalatok alapján egy-egy pontosan meghatározott terület s ezért bátran kimondható, hogy hazánkban ezek közül egyetlen egy példány se fog előfordulni.
Ugyanez áll a M o r t e n s e n által megjelölt seregélyekre is, a mely fajból 1899 óta körülbelül 1460 darabot látott el gyűrűkkel. Dániában ez igen könnyű dolog, mert ott a seregély nagyobbára mesterséges fészekodvakban költ s ezért majdnem tetszés szerinti fiókát lehet megjelölni. A kísérleti madarak közül eddig sokat lőttek le Dániá ban — tehát a fiatal madarak is a szülőföldre térnek vissza — nehányat Norvégiában, Angliában és Hollandiában. Az ezektől keletre eső vidékeken azonban még nem talál koztak velük s így valószinű, hogy Magyarországon se fordulnak elő.
Már több reményre jogosítanak a Rossittenben ugyancsak fióka korukban meg jelölt dankasirályok.- Eddigelé Francziaországban fogtak el nehányat, ezeken kívül Morvaországban egy, Bécs mellett két, az Adrián pedig hat példány került kézre. Ezek alapján valószinű, hogy előfordulhatnak hazánk nyugati vidékein, nevezetesen a Duna mentén, a velenczei tavon, a Balatonon és Fertőn. A legnagyobb mennyiségben kétségtelenül az újabb időben egyre nagyobb szám ban és pedig szintén fióka korukban megjelölt fehér gólyák fordulhatnak elő hazánk ban, még pedig különösen Erdélyben.
Az említett weserami gólyán kívül még négy megjelölt gólya sorsa ismeretes eddigelé. A Viborgban és legközelebbi környékén megjelölt három gólya közül kettőt Németországban, egyet pedig Osztrák-Sziléziában ejtettek el; egy Geschendorfban Lübeck mellett megjelölt példány pedig Porosz-Sziléziában került kézre. Vala mennyinek az útja illetőleg útirányának egyenes folytatása Aíagyarországon vezet át s hogy hazánkon tényleg átvonulnak, azt bizonyítja a Keresztényszigeten elejtett példány. A i5 évet felölelő magyar megfigyelések különben is azt eredményezték, hogy Erdély valóságos országútja a vonuló gólyáknak.
A kísérletek eredményességéhez természetesen az is szükséges, hogy a megjelölt madarak kézrekerüljenek s ebből a szempontból nagyon előnyös fekvése van úgy Viborgnak mint Rossittennek, mert körülöttük sok olyan ország terül el, a hol a jelölő gyűrűk tudományos értékét fölismerik s így nem en gedik azokat elkallódni. Ezekre a viszonyokra nagyon jellemző az a tény, hogy eddig valamennyi kézre került megjelölt madár Európából származik.
Hazánk ebben a tekintetben már végvidék. mindazonáltal a Magyar Ornithologiai Központ 1908 nyarán mégis meg fogja kezdeni a jelöléseket, még pedig az ország több helyén, nevezete sen fehér gólyákon és a nagy telepeken együtt élő madarakon. Arra kell számítanunk, hogy majd idehaza is csak szerzünk nehány tanúságot ezekről a tudomány szolgálatába állított madarakról, talán az Adriáról is akad valami és utóvégre a véletlen is közre működhetik.
Van ugyan nehány madár fajunk, a melyek megjelölése több sikert igér, mert valószinű, hogy legalább egy részük czivilizált vidékekre költözik, de ezeknél elesünk a jelölés legkönnyebb módjától. Ide tartoznak ugyanis ú. n. téli vendégeink: fenyves rigó, csonttollú madár, gatyás ölyv, törpe sólyom és északi pinty félék, a melyeket nálunk nem lehet fióka korukban megjelölni s ha fogságba is kerül nek, bizony vajmi ritkán akadhat valaki, a ki azokat a kísérlet czéljaira föláldozza.
Minthogy csak a nagyobb gyűrűkre lehet rávésetni a jelölő-állomást s a kisebbek csak folyószámot kaphatnak, azért könnyen belátható dolog, hogy az egymástól füg getlen, derüre-borura való kisérletezés olyan zűrzavart támasztana, a mely komolyan veszélyeztetné a kísérletek várható eredményeit. Ennélfogva szükséges, hogy az egész ügy egy intézőség kezében legyen, a miért is arra kérjük a komolyan érdeklődőket hogy kísérleteik megkezdése előtt lépjenek érintkezésbe a Magyar Ornithologiai Köz ponttal (Budapest, V I I I ., József-körút 65. 1.). Egyúttal ide küldhetők a megjelölt madarakról levett gyűrűk, lehetőleg a madár lábával együtt, az elejtés idejének, helyé nek és közelebbi körülményeinek megírásával. Az egész világ ornithologiai mozgalmait szemmeltartó M. O. K. azután gondoskodni fog arról, hogy ezek az adatok a magyar érdek kellő érvényesítésével jussanak rendeltetési helyükre.
Schenk Jakab, Az Állatvilág 1. évf. 2. füzet (1908. április 15.)